Nem véletlen az a kitüntetett szerep, amelyet kivívtak a múlt század eleje óta, amikor először söpört végig a kaktuszláz a világon. Pazar formagazdagságuk, tömör zöld testük, a tüskéik közül előtörő káprázatos virágorgia különös, egzotikus hangulatot teremt.
A szobanövények közül talán a kaktuszoknak jut a legtöbb figyelem és a legkevesebb megértés. Népszerűségük nem is szorul bővebb magyarázatra, ha meggondoljuk egyetlen más szobanövény sem visel el ennyi megpróbáltatást úgy, hogy mégis túléli gazdáját.
Bár az Európai köztük a hazai otthonokban is millió számra tartanak kaktuszokat, vannak akik valójában nem tekintik őket többnek, félig eleven zöld díszeknél, amelyek életük során alig változnak.
Az aktív növekedés hiánya igényeik nem ismeréséből, valamint szükségleteik félreértéséből áll. A néphit azt tartja, hogy jól tűrik, sőt egyenesen szeretik, ha elhanyagolják őket. Azt vélik, hogy a kaktuszok hétévenként csak egyszer virágoznak, és egyébként is sivatagból származnak, ahol homok, aszály és egész éven át tartó hőség veszi őket körül. Ezzel szemben az az igazság, hogy a túl sok finomszemcsés homok elpusztíthatja őket, a nyári aszály hatására pedig álomba merülnek.
Megfelelő fejlődésükhöz és rendszeres virágzásukhoz télen olyan hőmérsékletre van szükségük, amelyben mi vacognánk. Nyáron viszont a katlanszerű, fülledt szobánál jobben kedvelik a friss kerti levegőt. Ha a kaktuszunkat megfelelő körülmények között nevelgetjük, akkor a poros sivatagi kaktusz fajtól függően akár olyan rendszeresen is virágozhat, akár tavasszal a nárciszok.
A kaktuszfélék családjához számos nemzetség tartozik, de általában mindegyik változatban van valami közös. A Pereskia és a fiatal Opuntia kivételével minden kaktusz levéltelen. A kaktusztesten számos areola ( tövisgyűrű ) van. Ezek párna vagy púpszerű kiemelkedések. Az aerolákon többnyire kinövések vannak, ezek lehetnek: tövisek, tüskék, hosszú szőrök vagy rövid kampók.
A kaktuszok családját két csoportra osztjuk: a sivatagi és az erdei kaktuszokra
A sivatagi kaktuszok
Amerika meleg, félsivatagos vidékeiről származnak. A csoport elnevezése ellenére csupán nagyon kevés faj él meg a puszta homokon. A legtöbb kaktusz ehhez a csoporthoz tartozik. A fajok száma több százra tehető. A legtöbbjüket könnyen lehet dugvánnyal szaporítani. Október közepe és március vége között nagyon kevés vagy szinte semmi vízre sincs szükségük. Ezek a fajok a lehető legtöbb napfényt igénylik, különösen a virágzásuk idején. Amennyiben igazán kedvezni szeretnénk nekik, akkor délre néző ablakpárkányra helyezzük el őket.
